Written by Az elmúlt napok egyik legfontosabb kulturális híre nem egy új bemutatóról vagy egy intézményvezető személyéről szólt. Sokkal inkább arról, hogyan változik a kulturális intézményekkel szembeni vezetői elvárás.
Az a bejelentés, miszerint a jövőben a színházigazgatók vezetői kompetenciáinak vizsgálata is hangsúlyos szerepet kap, egy olyan szemléletváltást jelez, amely messze túlmutat a színházi világon.
Valójában ugyanaz történik, ami az üzleti életben már évekkel ezelőtt megtörtént.
Egy szervezet sikerét már nem kizárólag a szakmai kiválóság határozza meg. Legalább ennyire fontos az, hogy hogyan működik maga a szervezet.
Egy színház ma már összetett vállalat
Egy országos kulturális intézmény ma több száz munkatársat foglalkoztat, milliárdos költségvetéssel gazdálkodik, összetett jogi, pénzügyi és HR-folyamatokat működtet, miközben marketinget, kommunikációt, jegyértékesítést, digitális rendszereket és egyre nagyobb mennyiségű adatot kezel.
Egy ilyen szervezet vezetése ma már nem kizárólag művészeti feladat.
Ez stratégiai vezetői feladat.
Természetesen a művészeti vízió továbbra is az egyik legfontosabb alapja egy kulturális intézmény működésének. Ugyanakkor önmagában már nem elegendő. Egy kiváló rendezőből nem feltétlenül lesz kiváló intézményvezető, ahogy egy kiváló színészből sem lesz automatikusan jó vezérigazgató.
A vezetés önálló szakma.
A kulturális szektor legnagyobb kihívása sokszor nem művészeti
Az elmúlt években számos kulturális intézménynél láthattuk, hogy a problémák jelentős része nem az előadások minőségéből fakadt.
Sokkal inkább abból, hogy
- hiányoztak az átlátható folyamatok,
- nem volt világos felelősségi rendszer,
- nem működött a belső kommunikáció,
- nem álltak rendelkezésre vezetői döntéstámogató adatok,
- hiányzott a stratégiai gondolkodás.
Ezek nem művészeti kérdések.
Ezek vezetési kérdések.
A jövő kulturális vezetője más kompetenciákkal rendelkezik
A következő évek sikeres intézményvezetője egyszerre kell, hogy legyen inspiráló alkotó és felkészült szervezetvezető.
Ehhez legalább nyolc kulcsterület egyensúlyára van szükség:
- stratégiai gondolkodás;
- pénzügyi szemlélet;
- emberek vezetése;
- konfliktuskezelés;
- kommunikáció;
- változásmenedzsment;
- digitális kompetenciák;
- közönségépítés és adatalapú döntéshozatal.
Ezek ma már ugyanúgy vezetői alapkompetenciák, mint a művészeti hitelesség.
A digitalizáció már nem informatikai kérdés
A legtöbb kulturális intézmény működésében ma már jelen vannak digitális rendszerek:
CRM-ek, ERP-k, jegyértékesítő rendszerek, marketingautomatizáció, üzleti riportok, AI-eszközök. A kérdés nem az, hogy használják-e őket. Hanem az, hogy a vezetés képes-e ezekből valódi döntéseket hozni. Az adat önmagában nem jelent versenyelőnyt.
A jó vezetői döntés igen.
Nem marketingre van szükség. Hanem működő szervezetre.
A Brandtailornál az elmúlt években számos kulturális szervezettel dolgoztunk együtt. A tapasztalatunk az, hogy amikor egy intézmény marketingproblémáról beszél, a háttérben nagyon gyakran szervezeti működési probléma áll.
Nem világosak a folyamatok.
Nem egyértelműek a felelősségi körök.
Nincsenek mérhető célok.
A kommunikáció következetlen.
A digitális rendszerek nincsenek összekötve.
Ilyenkor a marketing csak tüneti kezelés.
A valódi megoldás a szervezet fejlesztése.
A következő versenyelőny
A kulturális intézmények következő évtizedének legfontosabb versenyelőnye várhatóan nem kizárólag a művészeti teljesítmény lesz.
Hanem az, hogy képesek-e olyan szervezeteket építeni, amelyek egyszerre kreatívak, emberközpontúak, adatvezéreltek és professzionálisan működnek.
A művészet továbbra is a színház lelke. De a vezetés adja hozzá azt a rendszert, amely hosszú távon fenntarthatóvá, hatékonnyá és sikeressé teszi az intézményt.
A jövő kulturális vezetője ezért nem csupán kiváló alkotó.
Hanem kiváló vezető is.